Uniós pályázatok – A tejjel mézzel folyó Kánaán?

Ezt a blog bejegyzést azért tartottam fontosnak megírni, hogy a fejekben egy kis rendet teremtsünk. Tisztáznunk kell, hogy milyen céllal és mire vehető igénybe! Talán még közgazdasági elemzésbe is belemegyek. Meglátjuk!

Beszélgetni róla és megnyerni nem nehéz...

Boldog-boldogtalan foglalkozik pályázatírással. Vannak köztük valóban jó pályázatírók is. Érdemes őket felkeresni és megbízni, bár az is előfordul, hogy valaki magának írja meg a pályázatot. A pályázatokat elnyerni talán nem is annyira nehéz, hiszen megvannak a keretszámok, a minimum dolgozói létszám, az árbevétel, stb. Egy Excel táblázat alapján előzetesen is eldönthető, hogy nyerhetek-e. A megvalósítás azonban már egy nehezebb dolog, mert Magyarországon élünk. És másra jár az agyunk.

Értékesítői ténykedésem alatt számos “furcsa” mondattal, igénnyel találkoztam. Hadd említsek meg párat a “pályázatos kérések” közül:

 

A.) “Pályázaton nyertem 8M Ft-ot, el szeretném költeni ügyvitelre és egyéb dolgokra.”

A pályázati anyagból azonban kiderült hogy az összeg csoportmunka, munkaidő nyilvántartás, bérszámfejtés és távmunka megvalósításra költhető el. Az ügyfél persze nem ilyeneket akart, nem szeretne mágneskártyás beléptetést létrehozni, nem kívánja a bérszámfejtését maga megoldani. A pályázatíró nem megfelelően felmért igényekre adott be kérelmet (amit meg is nyertek), mert “ezzel lehet csak nyerni“.

 

B.) “Szerverekre és szoftverekre szeretnék 4M Ft-ot elkölteni!”

De mi a cél a pályázattal? Kaptam egy telefonszámot, amelyen a pályázatírót fel tudom hívni. 10 perc beszélgetés után derült ki, hogy nem is pályázatíróval beszélek, hanem egy hardver szállítóval, aki a saját termékeinek értékesítésére pályázatokat is “ír”. Az ő szóhasználatával, “elsüt egy kis uniós pénzt“. A szerződésben persze már benne van, hogy milyen szerverekről van szó és milyen csillagháború megvívására alkalmas szoftverekről beszélünk. De erről az ügyfelet nem informálta részletesen. Az ügyfél ott áll egy olyan szerverrel, amelyet a NASA is megirigyelne és 12 alkalmazottra vonatkozóan 24 darab PhotoShop licensszel, pedig soha nem szerkesztettek még grafikai fájlokat.

Az ügyfélnek csak azt tudtam javasolni, hogy a végső aláírást ne tegye meg és ha lesz egy valóban jó pályázata, akkor keressen meg minket újra. Ebből is tanultunk.

 

C.) “5M Ft-ból szeretnék egy vállalatirányítási rendszert, de ne költsük el az összes pénzt!”

Jóhiszeműen fogtam fel a kérdését és kellemes bizsergetés fogott el, hogy végre valaki, aki tisztában van vele, hogy egy ERP rendszert nem lehet egy lépésben, péntekről-hétfőre bevezetni. Nyilvánvaló volt számomra, hogy mivel a pályázatok megvalósulására kb. egy év áll rendelkezésre, ő több lépcsőben kíván dolgozni. Biztos le fogja mérni, hogy a projekt első 30%-a mennyi időt és energiát emészt fel. A többi 70%-ot pedig valóban tervezni fogja.

Valóban a projektből, amit szoftver beruházásra nyert, mást is meg akart valósítani. “Ha már itt a pénz, jó lenne másra is”. Pont kell egy új fénymásoló, a fax is botladozik, sőt ideje lenne a nyomtató tonereket is cserélni. Ezek kis összegű beruházások, erre nem az uniós pénzek valók, hanem a házipénztár!

Határozottan és egyben viccesen jeleztem, hogy a számlán szereplő tételek nem egy kívánságműsor részei. És sajnos nem tudunk neki fénymásolót szállítani, mert nem forgalmazunk ilyen termékeket. A pályázat adott projektre szól, azt kell belőle megvalósítani. Hiszen ezért keresett meg pont minket. Hiszen ez maga a cél. A projekt! Ötlet, utána ahhoz szükséges pénz. Így működik a gazdaság!

Csak hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy az 5M Ft nem is a projekt költségvetése lenne, hanem csak a vissza nem térítendő támogatás. Azaz az érdeklődő nem kívánt önerőt beleadni, nem gondolta, hogy az kell oda. (???) Itt tüntetőleg felkeltem az asztaltól és további gondolkodást ajánlottam neki.

 

Nem olyan egyszerű jól gondolkodni!

Híresen hátrafelé nyilazó lovas nemzet voltunk…
De hogy a XXI. században is fordítva ülünk a lovon?

Nézzük meg, hogy én hogy képzelném el! (Közgáz gyorstalpaló kezdőknek)

  1. Van egy működő (nem vegetáló, hanem élő, adót fizető, GDP-t termelő) cégem, amely önállóan is életképes.
  2. Most valami nagyobbat álmodott. Hisz abban, hogy beruházással fellendítheti a forgalmat, a pörgést, a dolgozói létszámot.
  3. Ehhez megvannak a tervei, az elképzelések konkrétak, az álmok már nem ködösek.
  4. A tervekhez rendelkezésre áll(na) a pénzügyi forrás, de azt nem tudja vagy nem akarja elkölteni. Máshol jobban tudja forgatni.
  5. Ha a gazdasági vezetés (állami szinten) működőnek látja a céget és érdemesnek találja arra, hogy invesztáljon bele, akkor az önerőhöz hozzá tud rakni egy kicsit.
  6. Ha éppen támogatják az ilyen beruházásokat, akkor a támogatás segítségével 25-50%-kal ki tudja tolni a büdzsét, lehetőséget teremtve a nagyobb álmokra.
  7. Önerő nélkül nem megy. Ez a bázisa a dolgoknak. Akarok és tudok is tenni valamit? Akkor illik lerakni egy projekt indító összeget. A költségvetés (hiába uniós, az is már a miénk) ehhez tud csak hozzátenni.

A pályázatoknak és magának a pályázati rendszernek megvan a maga helye és ideje. Kérek mindenkit, hogy forduljon vissza a lovon, vegyük kezünkbe a kantárt és a megfelelő irányból közelítsük a dolgokat!