Halló, a programozóval szeretnék beszélni!

Ez az, amit nálunk nem lehet. Hogy miért nem? Eddigi tapasztalatom alapján az ügyfél és a fejlesztő cég érdeke is ez. Hogy írhatok ilyen blődséget? Elárulom…

 

 

 

A köztudatban az él, hogy a “programozók írják a programokat”. Ha a felszínt nézzük, ez lényegében így is van. De, ha kicsit jobban megvizsgáljuk, és eltekintünk az egyfős csapatoktól, akkor könnyű belátni ennek az okát: A programozók (nem vagyok sznob, de jobban szeretem a fejlesztő megnevezést), szóval a fejlesztők dolga tényleg az, hogy életre keltsék a megálmodott, kitalált funkciókat egy rendszerben. Az viszont már nagy kérdés, hogy kinek kell megálmodnia, kitalálnia ezeket a funkciókat? A fejlesztőknek? Nem hiszem. Az ő feladatuk, hogy egy konkrét feladatra a legmegfelelőbb szakmai megoldást adják, nem pedig az, hogy tisztában legyenek a helyesbítő számla tartalmi és formai követelményeivel, vagy, hogy kapásból vágják a tárgyi eszközök terven felüli ÉCS-jének könyvelését.

 

Ettől függetlenül az ügyfél meg tudja mondani, hogy mit akar, nem?

Sajnos nem. És ezzel nem az ügyfeleink képességeit akarom degradálni. Mivel hála istennek volt szerencsém eddigi pályafutásom alatt jó néhány nagy rendszer kialakításában, bevezetésében részt venni, így sokszor találkoztam azzal a helyzettel, hogy az ügyfél által igényként elmondottak a végén csak nagy jóindulattal hasonlítottak a végső megoldásra. És még mielőtt az a vád ér, hogy persze úgy könnyű, hogy nem vesszük figyelembe az ügyfél igényeit, fontos elmondanom, hogy ez természetesen az ügyféllel történő folyamatos egyeztetések, konzultációk eredménye lett.

Fontos, hogy ezekben az esetekben sem az ügyfél képességeivel van baj, csak az ügyfél a legtöbb esetben kereskedelemmel, gyártással, szerviz vagy karbantartási feladatokkal – és még sorolhatnám – foglalkozik, és a legritkább esetben ügyvitel szervezéssel. Az ügyfélnek nem feladata, és nem is elvárható, hogy minden egyes folyamatot tudjon összefüggéseiben, vagy akár más folyamatokkal lévő kölcsönhatásinak tekintetében elemezni. Ez a dolga annak a csapatnak, amely az ügyfél és a fejlesztés között helyezkedik el és nagyon egyszerűen mondva tolmácsol a két fél között. Kicsit ért “ügyfélül” és kicsit ért “fejlesztőül”, de elsősorban van tapasztalata az ügyvitel területén. Nem azért mert ő okosabb másoknál, egyszerűen neki ez a szakmája.

 

OK, de minek ez a körítés a dobozos rendszereknél? Főleg amikor csak egy egyszerű dolgot kérek?

A dobozos rendszerek is ugyan olyanok, mint a nagyok. Vagy legalábbis olyannak kellene lenniük: átgondoltnak, konzekvensnek. Dobozos rendszereknél nem feltétlenül egy adott ügyfél igényének a megvalósítása a probléma, hanem a többi ügyfél esetlegesen pont ellentétes igénye. Ilyenkor mi legyen? Melyik ügyfélnek legyen igaza?

 

Már hallom…

Már hallom, ahogy az ügyviteli szoftverek területén jártasabb olvasók már mormolják, hogy paraméterezéssel sok minden megoldható. Ez így van, de kérdésem, hogy mennyi paramétert bír el egy dobozos rendszer? Mennyit időt és mekkora költséget hajlandóak szánni az ügyfelek egy pár tízezer forintos szoftver betanulására? Mivel ez a bejegyzés is jóval hosszabbra sikerült a tervezettnél, ezekre a kérdésekre egy másik cikkben írok.